Modern kutyakiképzés

A kutyák kiképzésére nincsenek általános, örök érvényű módszerek. Tudásunk és technikáink, ugyanúgy mint az élet annyi más területén is, az idő előrehaladtával változnak, finomodnak.
Azon kiképzési technikák, melyek húsz éve még általánosak voltak, ma nevetségesnek és sokszor brutálisnak tűnnek, csakúgy, mint ahogy mosolyra fakaszt minket egy húsz évvel ezelőtti műszaki tárgy. Ha lassan is, de úgy tűnik, a tudomány belopja magát az élet minden területére. Igen, még a kutyakiképzés világába is…
Amikor az emberek első alkalommal kezdenek a kutya kiképzésébe, sokan összekeverik a kutya jutalmazását és a kutya motivációját. A két módszer ugyan természeténél fogva nagyon közel áll egymáshoz, azért mégis vannak különbségek. És minél hamarabb megtanulja a gazda ezeket a finom különbségeket, annál hamarabb lesz belőle jó kutyakiképző.

kutyakepzes-az-otthonaban-budapest

Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor a kutya motivációja alatt egy olyan környezet megteremtését kell érteni, amelyben a kutya szívesen végrehajtja a gyakorlatot.
Ha a kiképző elsajátítja a motiváció művészetét, akkor máris egy lépéssel előre vitte a kiképzést, és olyan atmoszférát teremt, ahol a kutya szívesen tanul. Olyan atmoszférát teremt, ahol a kutya aktívan megpróbálja kitalálni, mire is próbálja őt éppen tanítani a gazdája.
A kiképzés közbeni motivációnak több módja is van. Miközben számtalan kutyakiképzési módszer létezik, a kutya motivációjára csupán négy lehetséges módszer áll rendelkezésünkre: jutalomfalat használatával, játékszerek vagy egyéb zsákmánytárgyak használatával, dicséret használatával, fenyítés használatával.
A fenti módszerek az adott kutyától, az adott körülményektől, a kutya képzettségi szintjétől és a gazda tapasztalatától függően választhatók ki, illetve keverhetők egymással. Tény, hogy a fenti módszerek közül egyesek bizonyos kutyák esetében működnek, mások esetén nem. Sőt, az is előfordulhat, hogy egyes módszerek működhetnek egy adott kutya esetében adott körülmények között, míg más körülmények között nem. A tapasztalat segíthet eldönteni, hogy mikor, melyik módszert, és hogyan használhatjuk a legelőnyösebben.

kutyakikepzes-haznal-BP

Most akkor milyen módszer szerint neveljem kutyámat?
Semmire nincs garancia, viszont a befektetett energia, mindig megtérül. Ha veszünk egy mosógépet és egy hét alatt elromlik, valószínűleg garanciálisan visszaveszik, vagy kicserélik másikra. Ha egy kutya egy hét után pokollá teszi addig megszokott, korábban nyugodtnak hitt életünket… benne vagyunk a slamasztikában. A megszoksz vagy megszöksz elve ezúttal nem használható, vagy, aki mégis használja, azt utcára kellene tenni, mint, ahogy ő teszi négylábújával. A megszokás sem célravezető, hisz ha minden nap bosszúságot okoz kutyánk, mi pedig nem változtatunk, diliházban végezhetjük.
Ma már számtalan kutyanevelési módszer közül választhatunk, de amíg nem ismerjük mindegyiket, mi alapján döntsünk és melyiket favorizáljuk? Körbenézhetünk a neten, hogy ki mit ajánlj, de valójában mivel minden kutya más, más-más személyiségjegyekkel, más-más gazdival, ezért valószínűleg mindenkinek más-más módszer válik be. A kutya kiválasztása és oktatása a XIX. század közepéig apáról fiúra szálló ismeretek összessége volt. 200 évvel ezelőtt kezdték csak kialakítani azokat a kutyakiképzési módszereket, melyeknek a fejlődése a mai napig tart. Halhatunk dominanciára és engedelmességre épülő büntetési módszerről, pozitív megerősítésről, külön jutalomfalatozásról, klikkeres tükör módszerről, örömkutyázásról stb. Nevelési típusoktól függetlenül egy biztos, a városi környezetben elengedhetetlen a kutya gondos képzése. Kedvencünk ösztönei ugyanis az utcán, csődöt mondhatnak. Ekkor pedig az eb félőssé válhat, agresszívvé, akár baleset is érheti.
Mivel nincs feleslegesen befektetett energia, mindegy milyen módszert választunk és az is, hogy mi alapján okítjuk kedvencünket. A hangsúly azon van, hogy nevelni akarjuk őt. Ha ugyanis megvan az akarat, akkor az eredményre sem kell várni túl sokat.

A kutya a házirend tanulása közben fegyelmet kap a gazdiktól, sőt még felnőtt kutya társaitól is Ha ugyanis én leszidom valamiért a kölyköt, a felnőttek „kutyanyelven” is megdorgálják a picit. Szóval a kölyök az állandó kontroll miatt anyám asszony katonája lett. Minden helyzetben alárendeli magát falkatársainak és gazdáinak, a játékáról önkényesen lemond, akkor is, ha ő ér hamarabb a labdához, az ételét pedig még a cicáknak is odaadja. A kutya bár jól nevelt, de cseppet sem jó, hogy ennyire bátortalan és alázatos. A félénkség ugyanis torz viselkedést szülhet. A legtöbb agresszív kutya korábban túl félős volt. A félelmet vicsorítással, morgással, kapással, akár harapással szokták álcázni. Ha az előbb felsorolt viselkedések közül valamelyikkel célt ér el, előszeretettel használja majd. Azaz, az a kutya, aki nem szereti, ha például simogatják, és ezért morog, ráadásul a morgása hatására a simogatás abbamarad, a kutya nyer, rájön, hogy morgásának köszönhetően az lesz, amit ő akar. Így ezt a viselkedést elő szeretettel használja majd, sőt továbbfejleszteni, önmaga védelme érdekében. Egy szónak is 100 a vége, nem szabad félős kutyát nevelni, dédelgetni.

Az én kis félénk kölyökkutyámat kutya suliba vittem, hogy elszakítsam a nagyobbaktól, új tapasztalatokra tegyen szert, megnőjön az önbizalma és új barátokat találjon. Első alkalmakkor nem tudta hova tenni a helyzetet, de szép lassan hozzászokott az új közeghez, a suliban is mindig megtalálták őt dominánsabb egyedek, akiknek szintén állandóan hanyatt dobta magát, ám egyszer csak önmaga védelmére kelt, olyan kölykösen, minden agresszió nélkül. Az iskolának is meg volt a módszere a félős kutyákhoz és persze nekem is, sőt még kedvencemnek is. A módszerek bár nem szöges ellentétben álltak egymással, de mégsem voltak hasonlóak. Valójában egyikre se lehet azt mondani, hogy jó vagy rossz, hiszen mindegyik megoldást nyújthat a helyzetre. A cél pedig ez, hogy megoldás szülessen.

Mondanom sem kell kölyköm megoldása nem mindig tetszett, gyakran félreérthető lehetett, az enyém pedig háttérbe lett szorítva, hisz mégis csak szakemberek társaságában, nem mehettem a magam feje után. Sosem árt meghallgatni másokat, hisz valószínűleg segítő szándékkal mondják, viszont mindig úgy kell cselekedni, ahogy azt a gazdi helyesnek tartja. Mindig azt a módszert kell követni, ami a gazdi és a kutya számára is érthető, egyértelmű és szimpatikus. Ha viszont rá jövünk, hogy módszerünk nem válik be, akkor nem szabad csökönyösen kötni az ebet a karóhoz, változtatni kell, és nyitottnak lenni másra is. Valójában a családom legfiatalabb négylábú tagja nem az egyik vagy a másik módszertől változott meg, és lett bátrabb, hanem attól, hogy többször került számára kényelmetlen helyzetbe, amit valahogyan kezelnie kellett. A módszert együtt választottuk ki, amit ő hatékonynak érzett, és amiért dicséretet kapott tőlem. A kutyanevelés ugyanis nem a gazdáról szól, hanem a kutyáról. Azaz mindig azt kell tenni, ami a kutyának jó, hasznos, célravezető.